Invisible

Néztem filmeket is, mert.

Underworld: Rise of the Lycans

Ugyan az első két részt nem láttam, meg gőzöm sem volt a sztori hátteréről, de ajánlották, hogy jó, így miért ne. Vámpíros-vérfarkasos világ, a cgi azért helyenként elég vicces, ám ezen kívül képileg viszont gyönyörű az egész, kicsit képregényesen monumentális  is, ellenben tök sötét (jó, hát éjszaka játszódik, na, a vámpírok ilyenek), bár lehet csak a rip miatt ilyen. A csatajelenetek kicsit túlságosan kapkodók, és hát naná, hogy ez is tulajdonképpen csak egy köcsög szerelm… (de legalább szar a vége, háhá)
A főszereplő vérfarkas amilyen döglesztően néz ki a filmben, ahogy nézem normális állapotában alsó és felső hangon is borzalmas. Jaj, mit tesz a filmvászon. És a sminkmester. Ha valaki vámpírlány és vérfarkas közti nyálas érzelmi csöpögésre vágyik, nézze meg bátran.
Amúgy nem rossz film, tényleg.

IMDB

Quills

Az súlyos, hogy Sade márki tényleg minimum ilyen perverz fickó lehetett, noha nyilván azért erős túlzásokkal dolgozik a film – bár ki tudja, akkoriban bármi megeshetett. A bolondokházás sztorikat eleve bírom, főleg ha pár száz évvel ezelőtt játszódnak, amúgy meg gyakorlatilag minden színész zseniálisan, mi több, felkavaróan játszik a filmben, le a kalappal, komolyan. Komoly film, súlyos témáról, de csak azoknak, akik bírják a szélsőséges dolgokat.

IMDB

Feelin’ naked

Ki vagy te, aki vélhetően a régi nickemre rákeresve jutottál ide (miért keres erre rá bárki is és amúgy is szeretném elfelejteni azt is, meg ezek szerint nem rejtettem elég jól el a blogot mégsem), és végigolvastad szorgalmasan az egész blogot? És? És izé?
Remélem nem egy újabb pszichopata vagy, mert azokból elég volt mostanság. Tessék kommentelni.

So low

Amikor azt érzem, hogy azonnal felvágom az ereimet és arccal lefelé beleborulok a földbe és úgy maradok, mert az égvilágon minden motivációmat elvesztettem ehhez az egész élethez, mert semmi értelme semminek, és nemcsak azért, mert itt a tél és nincs meleg és napfény (oké, perpill süt a nap), szóval akkor valami teljesen váratlan helyről jön valami pozitív kis izé, és azért még mindig rohadtul szürreális kívülről nézve, továbbá a héten két olyan koncerten is voltam, ahol úgy áramlottak az energiák, hogy úgy éreztem, rögtön felemelkedem a föld felszínétől pár centire. Majd egyszer sikerül, ki tudja. Lassan már nem lepne meg semmi.

I’ve lost all control

De már szeretem.
Már a Seryalt. (Hiteltelenné is váltam volna, ha nem.)
Kicsit túltöltekeztem W-vel (inger, mielőtt valaki másra). De legalább a zene ad érzéseket. Wow.
Az új N-re várni kell még, mert megint csúszik. Nem túl meglepő módon…

I wish you were in hell

Nem jó az új seryal.
Kardomba dőltem.
Mi lesz így velem?!??…

The art of healing comes from nature

Hogy fokozzam a szürre, na azt, ma konkrétan saját magamtól meredt égnek a hajam, tulajdonképpen azért, amit már néha csináltam (nem, nem a lámpagyilkolás), de ma olyan intenzíven sikerült és még sosem éreztem közben az egészet, sőt. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült, mindenesetre most rohadtul kimerültnek érzem magam.
Holnapra kiderül, hogy.
(Hülye poénokat kéretik mellőzni, mert amihez kapcsolódik az számomra igen szívszorító dolog, szóval. Köszönöm.)
Az is vicces volt, hogy utána mikor mentem haza, konkrétan egy egész busznyi ember bámult rám meredten, mintha nem láttak volna embert vagy nemtom. Mi a pöcsöt néztek??? (nem, nem vérzett az orrom ésatöbbi, és még mostani önmagamhoz képest annyira nem is néztem ki tigrisül)

Elképesztően fura, hogy még mindig irgalmatlan sok emberrel találkozom, akik azért nem kívülről nézik a rokkbiznicet és mégis azt hiszik, hogy a sssshockkk az meló és van iroda is esetleg és ebből élek. Jézusom. De azért aranyos.

Fishlights

Tegnap a teckóban ismét sikerült meglepetésszerűen magam fölött a felére csökkentenem hirtelen a világítást, mint pár hónapja (de most másik sorban) meg is lepődtünk legott. Ami a legsúlyosabb volt, hogy a halakhoz odamentem és mintha savat szórtak volna, ahol álltam, iszonyú sebességgel elhúztak onnan a másik felébe a tartálynak, hiába voltak ott öccázan hirtelen. Aztán átmentem arra az oldalra és rémülten elúsztak ismét.
A vicces, hogy máskor is szoktam halazni, és kb. szartak a fejemre.
Ilyet én még nem láttam.

Már a pontyok is rémülten elúsznak, ha meglátnak. Egyedül a pszichopaták maradnak, ajjajj.

Get your groove on

Két napja olyan táncot járt az álomcsapdám a huzatmentes szobában, amit már hosszú hónapok óta nem láttam.

Most hallom a rádióban, hogy két napja többen ufót láttak. Muhaha.

Két napja (na jó, három) a hajam égnek áll folyamatosan. Szálanként.

Thrill me kill me

Orphan

Már teljesen ki voltam éhezve valami jó kis horror-thriller, gondoltam, na most majd ez. Nyilván picit sem ijedtem meg semmitől, és kb. rétestészta-szerűen nyújtották el a film első felét, a végére picit felpörgött és már izgalmas is lett, és gyorsan véget is ért akkor persze. Nem vészes, egyszer meg lehet nézni, ellenben a főszereplő kislány zseniálisan játszik benne, kb. az első pár percben agyoncsaptam volna péklapáttal, olyan hiteles.

IMDB

Ez meg már régebbi, csak most került ki:

http://www.nepzene.hu/?teljes_cikk=191271255860898&tipus=nepzene

Nem is merem átolvasni, kb. az egészet át kellett írni, annyira tragikusan válaszolt szegény lány (három hónap cseszegetés múlva).

One more time

Itt ülök a szürrealitás kellős közepén, tulajdonképpen úgy, hogy simán hetek óta éreztem, hogy, ez most überel minden eddigit, közben meg rettegek, mert ilyenkor szokott történni olyan fordulópont, ami. És most nagyon van kiért rettegnem…